A legolcsóbb mindig a legdrágább

„Olcsó húsnak híg a leve!” tartja a népi bölcselet. De miként is jelentkezik ez az építőiparban?

A legolcsóbb alapanyag, vállalkozó, kivitelező a legtöbb esetben csak olcsónak tűnik, de a végeredmény a plusz költségek, mérgelődések és felesleges időpazarlás és persze a csalódás, mely aztán sztereotípiaként az egész iparra ráragad.

Ha Ön olyan kivitelezőt választ, aki olcsón, de rossz minőségben végzi el a munkát, akkor ez két-három éven belül kiderül. Ekkor a legtöbb esetben a helyreállítás bontással, a bontási törmelék elszállításával, hulladéktelepi lerakodásával, majd a helyreállítással és az újbóli megvalósítással fog járni.

Nézzünk egy egyszerű példát: Mari néni teraszát burkoltatta le a helyi „kőműves mesterrel”, aki fagyálló ragasztó helyett a legolcsóbb beltéri ragasztót választotta, megelőzve így vetélytársait, akik néhány ezer forinttal magasabban vállalták a kivitelezést. Persze Mari néni nem ért a burkoláshoz, viszont a pénzhez igen.

A terasz egész nyáron és ősszel új fényében ragyogott, majd az első tél meghozta a fagyot. Tavasszal Mari néni látja ám, hogy a járólapok kopognak, megrepedtek, helyenként az aljzattól elváltak. Mit tehet szegény? Jöjjön a javítás: felbontás, törmelék elszállítása, az aljzat helyreállítása és ahonnan kezdődött újból a terasz helyes módon történő burkolása. Végeredmény: háromszoros ár. Megérte?!